Kulturális örökség kategóriában került az Értéktárba:
Gólyavár
A Kapos-völgy egyik terasz-szigetén épült vár, melynek egyik tulajdonosa az a bizonyos Csák nembéli Péter, akinek utódai a Dombói, Dombai nevet vették fel. A vár falai között több alkalommal megfordult Tinódi Lantos Sebestyén, akinek első műve, a Jázon és Médea Dombó várában íródott 1537-38 táján. A török uralom után a vár lerombolását rendelték el, köveit Dombóvár mezőváros magtárának felépítéséhez, a Kapos töltéséhez és egyéb építésekhez használták fel.
Kaposmenti fehérhímzés
A Kaposmenti fehérhímzés a régió fehér hímzéseinek szerves része, amely gazdag motívumkinccsel, egy-egy növényi ornamentika változatos megjelenítésével, a 19. század második felétől vált a Kapos-Koppány völgyének meghatározó népi díszítő művészetévé, különösen a férfiingek esetében.
Kossuth-szoborcsoport
Az első felelős független magyar kormány tagjait ábrázolja a dombóvári Szigeterdőben található Kossuth-szoborcsoport, amely – mint pesszimista, az akkori ideológiának nem megfelelő alkotás – eredetileg 1951-ig a Parlament előtt állt, mígnem a Rákoskeresztúri Új Köztemetőbe vitték. A szobrokat 1959-ben Antal István helyi községi tanácselnök Dombóvárra szállíttatta, és sor került a műemlékké nyilvánításra is.
Györkönyi Pincefalu
A XVIII. században betelepített német lakosságtól származik a szőlőtermesztés ismerete Györkönyben, ahol a környék homokos talaja kedvezőnek bizonyult a szőlészetre, melynek velejárójaként számos présházat is építettek. A présházakkal beépített terület kb. 113 ezer négyzetméter, ám az összesen 420 présház száma a háború után jelentősen csökkent.
A szekszárdi Művészetek Háza, valamint a Bogár tanya védett műemléki értékeknek számítanak.
Sallangokkal díszített rézveretes szügyhám
A hagyományos magyar fogathajtó kultúra részeként ismeretes, gyökerei a XIX. század elejéig nyúlnak vissza. A magyar szügyhám teljes egészében kézzel varrott és csak a történelmi Magyarország területén használták. Ma már csak nagyon kevesen tudják elkészíteni, viszont számos világbajnokunk is ilyen szerszámokat használt.
Fekete István író munkásága
A kivételes magyar író számos emlékhellyel rendelkezik, könyvei több mint 10 millió példányban fogytak el, és 12 nyelvre lettek lefordítva.
Gyönk környéki sváb hímzés
A Hessen környékéről érkező németek hozták magukkal kultúrkincseiket, köztük a sváb hímzést is. Más tájegységek kézimunkáiban kiegészítő motívumként, ám ezen a környéken fő- illetve alapmotívumnak számít az ún. subrika. A subrikás minta egyedivé tette a különböző szőtteseket, két ugyanolyan ing sosem készült.
Német nemzetiségi tájház
Lakner András evangélikus lelkész magángyűjteménye több mint harminc éve látogatható a gyönki tájházban, ahol a protestáns vallású németek tárgyi kultúráját ismerhetjük meg.
Egészség és életmód kategóriában került az Értéktárba:
Gunarasi gyógyvíz
Gunarasfürdő gyógyhatású vizét már korábban is ismerték, gyógyvízzé nyilvánítására több mint három évtizede került sor. A gyógyturizmus alapját a magas fluorid tartalommal rendelkező alkáli-hidrokarbonátos, bevizsgált gyógyvíz képezi, ami számos betegség, tünet kezelésére alkalmas.
Agrár- és élelmiszergazdaság kategóriában került az Értéktárba:
Szekszárdi kadarka, kékfrankos és bikavér különálló értékeknek számítanak, ám mind a három tétel a Szekszárdi Borvidékhez tipikusan kötődő, egyedi helyi értéknek tekinthető.
Épített környezet kategóriában került az Értéktárba:
Gyönki Evangélikus Templom és a Gyönki Református Templom
Előbbi a Dél-Dunántúl legnagyobb evangélikus temploma, amelynek a XVIII. század végéig nyúlnak vissza gyökerei. A templom Reppman Gyula aradi műépítész tervei szerint készült, neogótikus épület, a stílus számos jegyét magában foglalja. Utóbbi a református templomok jellemzően letisztult formaiságával bír. A torony alatti bejárat felett latinul Mária Terézia királynő kőbe vésett építési engedélye látható. A templom orgonája Angster József keze munkája, 1910-ből.
Magyary-Kossa kastély
A kastély Magyary-Kossa Sámuel régi csallóközi családból származó ügyvéd tulajdona volt, 1830-39 között épült, klasszicizáló barokk stílusban, és a falu gazdasági és kulturális központja volt.